A szezon végén, a nyári idő elmúlásával megnyílik a lehetőség a kísérletezésre, alkotásra. Azért ekkor, mert nyáron a napi sokszáz vendég kiszolgálása mellett a kreatív energiák nem igazán szabadulnak fel, mikor heti több tonnányi élelmiszert kell előkészíteni, feldolgozni és készre készíteni, nem tudsz azon gondolkodni, hogy de jó lenne ha...

Szóval, ősz van, kevesebb vendég, több idő, több kreatívitás. Most éppen velős pacal. Én személy szerint végletekig mindenevő vagyok, mindent ami ehető kipróbálok és fogyasztok, beleértve az igencsak megosztó belsőségeket is (azért megosztó mert vagy rajongásig imádod, vagy rá sem tudsz nézni). Egy dolgot nem sikerült soha jóízüen megennem: a pacalt. Próbáltam így is, próbáltam úgy is, sokszor nagy mennyiségben főztem otthon a családnak (csülkös pacal), a végén mindenki boldog volt és el is fogyott egy kondérnyi...csak én nem tudtam enni belőle, valahogyan ott volt egy mellékíz ami nem tetszett és amit nem tudtam kivarázsolni egyik próbálkozás során sem...

Márkunk (Bóné Márk séf) előállt (persze sok nyaggatásom eredményeképpen) a velős pacal ötletével, legyintettem, persze csináld csak, úgysem lesz jó nekem... namármost....megcsinálta. Nem a szokásos módon, szétszedve, összerakva, nagyon hosszú ideig készítve, modern technológiákkal, sok apró folyamaton keresztül. Ez kérem szépen egy napig készül. Éjjel is. Alacsony hőfokon. A végeremény? Az egyik legjobb étel amit valaha ettem. Ez nagy szó tőlem, még szinte sose írtam le ilyet mert elég sok kiváló ételt kóstoltam életem során...

Márk féle velős pacal. Amíg nyitva vagyunk minden nap ezt fogom enni. Ajánlom nektek is. Ha másnak is így fog ízleni, az elő és utószezonben állandó tételként fogjuk készíteni (bocs, nyáron melegben nem).

Gyertek Tihanyba, velős pacalért!!

Üdv

Tamás